Néha azon találom magam, hogy én is ott vagyok az Emmaus felé tartó tanítványok társaságában. Botorkálok, rá sem nézve a másikra, mázsás terhem, összetört terveim szilánkjai szúrásának fájdalmával és szisszenéseivel. Reményvesztett magamba tekintésemben és a „Pedig én azt hittem, hogy…” frázis mindent átható és meghatározó csalóka légkörében úgy érzem, hogy csak magam vagyok. Némán, hangtalanul. […]