Jézus odamegy, ahol szükség van rá, ahol sírás, bánat vagy félelem van. Igazi változást, feloldódást csak a Vele való személyes találkozás hoz. Nem segít az angyali jelenés, sem a „kertész” (emberek), sem a bezárkózás. Csak Jézus. S amikor Ő megjelenik, megismerteti magát, akár úgy, hogy néven szólít (16.v.), akár úgy, hogy megmutat valamit önmagából (20.v.). […]

Jeruzsálem várfalának a fölszentelésekor nagy örömöt szerzett Isten a népnek. Az asszonyok és gyermekek is vigadoztak, és Jeruzsálem ujjongása nagyon messzire elhallatszott. (43.v.) Mi is történt tulajdonképpen ezen az ünnepen és ezt megelőzően? Összegyűjtötték a lévitákat (a szolgálattevőket), akik megtisztították magukat, a népet, a kapukat és a várfalat is. (Milyen jó lenne, ha minden ünnepünk […]

Olykor a tél igen hosszúnak tűnhet. Szűnni nem akaró korlátozások, növekvő zűrzavar és lázadás mindenfelé. Különösen nehéz reménykedve várni a megújulásra, amikor életünk minden területén (természetben, lelkiekben és kapcsolatainkban is) hideg sivárságot tapasztalunk. Ha ismerős számodra ez az állapot, kedves testvérem, akkor bátorodjunk most együtt a Dávid szavai és példája által! „Csak Istenben nyugodjál meg […]

„Eljásib pap, aki Istenünk háza kamráinak a felügyelője volt” … „átengedett neki egy nagy kamrát” (4-5.v.) Mindegy, hogy kinek. Lényeg, hogy átengedte. Átengedte valakinek azt a területet, ami Isten tulajdona volt. Ekkor kezdődtek a problémák. Az Ige szerint testünk az Isten temploma. (1Kor 6,19) Szeretjük mondani, énekelni, hogy a szívünkben is Ő lakik. De vajon […]

Azzal kezdődött, hogy megalázkodtak. Nem kerestek többé kifogást bűneikre, nem mutogattak ujjal egymásra. Egyszerűen csak magukba szálltak. Előre meghatározott napon böjtöltek, gyászba öltöztek, és port hintettek a fejükre. (1.v.) Szükség volt erre? Mint később kiderül az ok az volt, hogy felismerték: saját földjükön kiszolgáltatottak lettek, és nyomorgattatnak. Elkülönültek minden idegentől, akik akadályt jelentettek volna odaszánásukban. […]

Az egész nép (mindazok, akik meg tudták érteni a hallottakat) egy emberként összegyűlt a piactéren, hogy hallgassák Ezsdrás papot, amint kora reggeltől délig olvassa a törvényt. Önként tették ezt, és nagy figyelemmel, felállva hallgatták a felolvasást. Kezdéskor felemelt kezekkel, majd meghajolva, és arccal a földreborulva áldották az Istent. Aztán a papok és a léviták magyarázatát […]

„Fölindította azért Istenem a szívemet, hogy összegyűjtsem az elöljárókat, a főembereket és a népet, és számba vegyem őket.” (5.v.) Hmm… érdekes. Egyszer Dávid is tartott népszámlálást, de arra nem Isten indította őt, hanem a Sátán. (1Krón 21,1) Ugyanaz a cselekedet, mégis, ha Isten a forrás, abból áldás fakad, ám ha a gonosz, annak keserű következményei […]

Nehémiás vezérré tette testvérét, Hanánit és Hananját, a vár parancsnokát. Korrupció? Aligha. Utóbbi vezérré választása meg is van indokolva: „sokkal hűségesebb és istenfélőbb volt másoknál.” (2.v.) Az sem véletlen, hogy két személyt tett vezetővé. Talán a feladat nagysága miatt is, de az elszámoltathatóságért is. Nem, nem volt különbségtétel. Milyen sokan szeretnének vezetők lenni (és lesznek […]

A munka már majdnem elkészült: felépült a várfal, be lettek tömve a rések (csak az ajtószárnyak hiányoztak). Az ellenség azonban még ekkor sem adta fel. Négyszer próbálták tőrbecsalni Nehémiást, ötödjére meg is zsarolták: ha nem enged, rágalomba keverik. Nehémiás azonban átlátott a szitán, bátorsággal ellenállt, s a hamis vádakra is rácáfolt. Az ellenség belső árulót […]

Amint a kőfal építése elkezdődött, az ellenség is színrelépett. Előbb csak bosszankodtak és gúnyolódtak, majd konkrét lépésekre is elszánták magukat: összeesküdtek, ostromtervet készítettek. A gúnyolás célja az elbátortalanítás volt: rákérdeztek az engedélyre, megkérdőjelezték a munka sikerét, lekicsinylették az építkezés hatékonyságát. (2-3.v.) Ha már próbáltál réseket betömni vagy bármit építeni Isten országában, akkor tapasztaltad az ellenség […]