Mivel Isten szeret, figyelmeztet

„Amikor panaszkodásukat és ezeket a dolgokat meghallottam, nagy haragra indultam, és miután magamban meghánytam vetettem a dolgot, felelősségre vontam az előkelőket meg az elöljárókat… Akkor ezt mondtam: nem helyes, amit ti műveltek. Hát nem akartok Istenünk félelmében élni, hogy ne gyalázzanak bennünket a pogány népek, a mi ellenségeink? Hiszen én, rokonaim és legényeim is, kölcsönöztünk nekik pénzt és gabonát. Mi elengedjük nekik ezt a tartozást. Ti pedig adjátok vissza nekik még ma mezeiket, szőlőiket, olajfakertjeiket és házaikat, sőt a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak a kamatát is! Azok így feleltek: Visszaadjuk, nem követelünk tőlük semmit! Úgy teszünk, ahogy te kívánod… Az egész gyülekezet áment mondott rá és dicsérte az Urat. A nép pedig eszerint járt el.”

Nehémiás 5, 6-7a; 9-12a;13b

Az elöljárók nem tartották be a szegényekre vonatkozó törvényt, elmulasztottak könyörületesnek lenni, a nép szenvedett miattuk, s az Úr Nehémiást használta fel, hogy megfedje és helyre állítsa őket. Nehémiás haragra gerjedt, de nem cselekedett meggondolatlanul, felindulásból.  Meghányta-vetette a dolgokat, az Úr elé vitte az ügyet, s csak azután figyelmeztette, fedte meg az elöljárókat. Az Úrtól nyert bölcsességgel, higgadtsággal, szeretettel, de határozottan járt el. Képviselte Istent a nép előtt, jó példával járt el, segített a helyzet megoldásában is.

Isten szereti népét, ezért figyelmezteti oly sokszor. Saját népét gyermekeként terelgeti, figyelmezteti, megfeddi, ha kell, óvja a rossztól, a veszedelemtől.

Úgy, ahogy Nehémiás közvetítette Isten akaratát, kérését a nép felé, ugyanúgy a szülőknek, tanítóknak a feladata, hogy a gyermekeket terelgessék az Úr útján, figyelmeztessék, feddjék, ha kell, bölcsességgel és szeretettel, jó példával járjanak előttük. A  nép is tudta a törvényt, de elfelejtette azt, nem aszerint élt. A gyermekek is gyakran elméletben tudják a szabályokat, hogy mi a jó és mi a rossz, de az engedelmesség nehezebb. Nem elég elmondani valamit a gyermeknek, be kell azt mutatni is, majd gyakorolni kell, hogy belsővé váljon. S ha már gyakoroltunk valamit, még akkor is megtörténik, hogy valami nem mindig sikerül. De jó tudni, hogy újra lehet kezdeni, van kegyelem.

Hála, hogy mi is megtapasztaltuk Isten kegyelmét a Krisztusban kapott megváltás által. Ne felejtsük el, hogy kegyelemből, szeretetből van üdvösségünk, s új életünk. Ezt az isteni kegyelmet és szeretetet közvetítsük a gyermekek és fiatalok, az elveszettek felé, hogy látva példánkat ők is keressék Istent, s személyes kapcsolatba léphessenek vele.

Maradjunk szoros kapcsolatban Istennel, hogy meghallhassuk figyelmeztetését, legyünk készek a Lélek vezetése szerint járni, hogy a ránk bízott nyájat a jó úton tudjuk terelgetni.

„Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható  fenyítését ne vesd meg! Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít” Jób 5,17-18                       

„Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” Példabeszédek 3,12

„Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.” Zsidók 12,11  

Bereczki Klára, Temesvár

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s