Igehirdetők öröme (1Thesszalonika 1,1-3; 2,13-20)

Az igehirdetők öröme azok a hallgatók, akik készségesen fogadják a hallott igét. Pál, Szilász és Timóteus fáradozása nem volt hiábavaló Thesszalonikában (2:1), zsidók, görögök s előkelő asszonyok is hittek az igének.

Mit váltott ki mindez Pálban és társaiban? Akkor: szeretetet (2:8) és atyai gondoskodást – egyenként mindenkiről (2:11). Távollétükben: hálát és közbenjáró imákat (1:2-3; 2:13), nagy vágyódást a találkozásra (2:17). A jövőre vonatkozóan (de már előre látva): örömet és értékelést (2:19-20).

Van-e bennünk ilyen testvérszeretet egymás iránt? Vágyok-e a testvéreimmel való találkozásra? Volt-e, van-e közbenjáró ima?

Örömére vagyunk-e azoknak, akik nekünk az igét hirdetik?

Vállaljuk-e a könyhullatással való vetést, előre látva az örömteli aratást? (Zsolt 126:5-6)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s