Anyák napja Dorkáéknál (bibliai verseny)

Dorka és Kristóf fürge mozdulatokkal formázták a kekszgolyókat két tenyerük között, majd meghempergették azokat kókuszreszelékben, végül egy szív alakú kis tálkára helyezték a borzos golyócskákat. Már csak éppen annyi idejük maradt, hogy a munkalapot letisztítsák és azt a néhány edényt megmossák, amit a munkájuk során használtak, amikor kinyílt a kertkapu, és megjelent anya az ikrekkel, mögöttük jött apa, kezében a kicsik játékaival. Dorka az asztal közepére helyezte a tálat, miközben Kristóf beszaladt a szobába, hogy kihozza a margarétából készült virágfüzért.

A délelőtt folyamán anya és apa nem tudták elképzelni, hogy miben mesterkedik a két nagyobb gyerekük, és miért nem volt kedvük velük együtt kimenni a gyümölcsösbe. Mindenesetre azt érezték, hogy valami titokzatosság lengi körül a házat már reggel óta. Sőt, már néhány napja, amióta Dorka és Kristóf bevezette azt az új szokást, hogy a tízóraijukat a szobájukban fogyasztják el. Anya ugyan nem örült annak, hogy a kekszet és a kakaót kiviszik az ebédlőből, de mivel a gyerekek megígérték, hogy vigyázni fognak a tisztaságra, és ezt be is tartották, most a kijárási tilalomra való tekintettel elnézőbb volt, mint máskor. Aztán a gyümölcsösben végzett vasárnap reggeli torna is nagyon szokatlan volt, arról nem is beszélve, hogy a délelőtti családi kiruccanáshoz sem volt kedvük. Ilyen még soha nem fordult elő. Régebben azt szerették a legjobban a gyerekek, amikor az egész család együtt kirándul. Bár most kirándulni csak a gyümölcsösbe lehet, ami koránt sem annyira izgalmas, mint amikor az erdő szélére mennek, de mégiscsak furcsa ez a „nincs kedvünk” féle hozzáállás.  A szülők nem értették, mi történik Dorkával és Kristóffal, akik már a reggeli áhítat ideje alatt olyan izgatottnak tűntek, ezért amíg a kicsik játszottak a gyümölcsösben, anya és apa megbeszélték, hogy a végére járnak a dolognak.

Amikor az ajtón belépett anya, Dorka és Kristóf tele torokból énekelni kezdett: „Ó, áldd meg, Jézus, hű édesanyánk, vezéreld lépteit,/ Ki szeretetét pazarolja ránk, boldogítsd éveit!” Anya a meglepetéstől szóhoz sem tudott jutni, főként, amikor a tálon megpillantotta a kekszgolyócskákat is. Végül a virágfüzért is a nyakába helyezték a gyerekek, de addigra anya már a könnyeit törülgette. Kristóf nem értette, hogy, ha valaki boldog, akkor miért sír, holott nevetnie kellene, de abban biztos volt, hogy anya örül, és sikerült igazi meglepetést szerezniük neki.

-Boldog anyák napját kívánunk! Isten áldja és őrizze meg az életedet, anya!- harsogták egyszerre a gyerekek.

-Köszönöm! Köszönöm nektek!… Nagyon drágák vagytok! Nem is találok szavakat…

Az ikrek kíváncsian néztek hol anyára, hol a testvéreikre, de leginkább az ínycsiklandozó édesség kötötte le a figyelmüket. Anya rögtön megkínálta őket, majd ő maga is megkóstolta a gyerekei által készített finomságot. Apával együtt nem győzték dicsérni a süteményt, és persze a két kis cukrászt: Dorkát és Kristófot. Most már megértették, hogy miért viselkedtek olyan különösen az utóbbi időben a gyerekeik, miért mentek kora reggel a gyümölcsösbe, ahol rengeteg margaréta van. Csak egy dolog nem volt világos anya előtt: honnan szerezték be a kekszet? Ugyanis a tegnapi tízórai alkalmával az utolsó csomag kekszet szétosztotta a gyerekek között, és mostanában nem lehet csak úgy, szó nélkül az üzletbe menni. Hamarosan erre a titokra is fény derült: Dorka és Kristóf már több mint egy hete titokban félretette a tízóraira kapott kekszet, hogy anyák napjára elkészíthessék a kekszgolyócskákat. Ezért nem volt soha egy morzsányi maradék sem!

-Te vagy a legjobb anya a világon! – koronázta meg ezzel a kijelentéssel a történteket Kristóf.

-És a legkedvesebb! – egészítette ki Dorka.

-Nagyon boldoggá tesz, hogy így gondoljátok – válaszolt anya -, de ne feledjetek el hálát adni Annak is, aki a szülőket adta számotokra. Őt illeti a dicséret, és Övé a dicsőség mindenért!

-Ez így van – mondta apa.  – Isten az, aki gondoskodik rólatok általunk. Itt a földön, Isten emberek által végzi a munkáját, az Ő gondviselése is legtöbbször emberek által valósul meg. Például, amíg a gyerekek kicsik, a szülőkre bízza, hogy felneveljék őket, és gondoskodjanak róluk, amikor viszont a gyerekek felnőnek, és az idős szülőknek van szükségük gondoskodásra vagy segítségre, azt a gyerekeik teszik. Hogy jobban megértsétek, két rövid történetet olvasok fel nektek az Úr Jézus földi életéből.

Lukács evengéliuma, 2, 40-51

A gyermek (Jézus) pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta. Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged.” Mire ő így válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” Ők azonban a nekik adott választ nem értették. Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.

 

János evangéliuma, 19, 25-27

Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta ott állni anyját, és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” Azután így szólt a tanítványhoz: „Íme, a te anyád!” És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány. 

 

Dorka kalandjai – bibliai pályázat

A 3. forduló feladatai

  1. Válaszolj a kérdésekre:

Az első történetben olvasottak alapján kik gondoskodtak a gyermek Jézusról?

…………………………………………………………………

Miből tudjuk azt, hogy a szülők aggódtak a gyerekükért?

…………………………………………………………………

Kire bízta az édesanyját Jézus, mielőtt eltávozott volna a Földről?

…………………………………………………………………

 

  1. Igaz, vagy hamis?

A szülők magukkal vitték a templomba Jézust.

Jézus lemaradt a szüleitől, mert a többi gyerekkel játszott.

Jézus azért maradt Jeruzsálemben, mert neki az Isten házában kellett lennie.

Jézus még a kereszten sem feledkezett meg az édesanyjáról.

Isten gondoskodik rólam, nincs szükségem emberi segítségre.

Isten emberek által gondoskodik rólunk.

 

  1. Húzd alá a mondatok helyes befejezését (több helyes válasz is lehetséges)!

A szülők nagyon megijedtek, amikor nem találták Jézust, mert…

  1. … féltek a hatóságok büntetésétől.
  2. … fontos volt számukra a gyermekük.
  3. … Isten rájuk bízta Őt.
  4. … aggódtak érte.

Jézus azért bízta a szeretett tanítványra az édesanyját,  …

  1. a) mert az idős szülőkről való gondoskodás a gyerekeik dolga.
  2. b) szerette volna biztonságban tudni az édesanyját.
  3. c) mert ez volt a szokás.

 

  1. Kik azok az emberek, akik által Isten gondoskodik rólad?

……………………………………………………………………………………………………

 

  1. Mesélj arról egy néhány mondatban, hogyan gondoskodik rólad Isten a szüleid vagy nevelőid által?

……………………………………………………………………………………………………

 

  1. Mit tanít neked Isten az alábbi igeversekben? Fogalmazd meg egy-két mondatban!

„Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. Tiszteld atyádat és anyádat! Ez az első parancsolat az ígérettel: hogy jól legyen dolgod és hosszú életű légy a földön.” (Efézus 6, 1-3)

……………………………………………………………………………………………………

 

MELLÉKLET

Anyák napi ének, amellyel Dorka és Kristóf felköszöntötte az anyukáját:

 

Ma nagy az örömünk

 

Ma nagy az örömünk, zeng hálaénekünk,

Mert ünnepnap van ma.

Édesanyánk szeme, és dolgos két keze,

Nem tűnt el nyomtalan.

 

Refrén:

Óh, áldd meg Jézus hű édesanyánk,

Vezéreld lépteit.

Ki szeretetét pazarolja ránk,

Boldogítsd éveit.

 

Mi hálás gyermekek, vártuk ez ünnepet,

Most zeng az énekünk.

Mert adósok vagyunk,

A sírig tartozunk, örvendjetek velünk.

 

Fel gyermekek tehát, zengjen a termen át,

E szép fogadalom:

Hogy néked jó Atyánk, és hű édesanyánk,

Hálával tartozunk.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s