Dorka húsvétja (bibliai verseny)

Az ébresztő hangja néhány pillanatra megtörte a hajnal csendjét, de Dorka fürge mozdulattal lenyomta a gombot, ugyanis az este gondosan a párnája alá rejtette a készüléket, hogy senki mást ne ébresszen fel. Úgy tűnt, sikerült a terve. Az öccse a másik ágyban békésen pihent. Egy röpke pillantást vetett a szomszéd szoba kiságyaiban fekvő ikrekre. Ők is aludtak. Végül a szülei hálószobája felé osont, de semmi jelét nem vette annak, hogy ébren lennének. Megkönnyebbülten csukta be a szobája ajtaját, és nagyon boldog volt, hogy végre ezen a húsvét reggelen ő lehet az első a családból, aki találkozik az Úr Jézussal. Mindig is tetszett neki a bibliai történetből az a rész, amelyben húsvét hajnalán az asszonyok elmentek a Jézus sírjához, és elsőként lehettek tanúi az Úr feltámadásának. Évek óta játszott a gondolattal, hogy egy húsvét hajnalán ő is felkel, amikor még mindenki más alszik, és maga előtt látta, amint találkozik az Úr Jézussal.  És most végre itt az alkalom!

A nagy izgalomban Dorka el is felejtette az előző napok kis szomorúságát, ugyanis a hét elején apa kijelentette, hogy ez a húsvét az egyszerűség jegyében fog zajlani. Egyrészt azért, mert kijárási tilalom van, másrészt azért, hogy valamiképpen ne kerüljenek olyan helyzetbe, mint az emmausi úton az a két tanítvány, akik nem ismerték fel az Úr Jézust. Dorka semmiképpen nem értette, miképpen történhetett meg az, hogy a tanítványok nem ismerték fel a mesterüket, igaz, nem sokat gondolkodott rajta. Azt viszont magában megfogalmazta, hogy az apa figyelmeztetése nem neki szól, ugyanis vele soha nem fordult elő ilyen, és nem is fog a jövőben sem. Szóval, miért is volt Dorka szomorú az előző napokban? Hát, amiatt a bizonyos „egyszerűség jegyében” zajló a húsvét miatt. Nem elég a bezártság problémája, hanem még ráadásul ez az „egyszerűség” is! Mert ki hallott már olyat, hogy húsvét piros tojás nélkül? Milyen gyönyörű tojásfát és nyuszikás ajtódíszt készítettek a tavaly! És lám, most semmi! Csak egyetlen dísz volt az ebédlőasztal közepén: egy tál, amelybe tíz nappal korábban az öccsével együtt búzamagot vetettek, és azok mostanra szép zöld szárakat hajtottak. Anya egy faágakból készített nagyobb keresztet is szúrt a közepébe, és mellé két kisebbet, majd apa segítségével kialakították az üres sírt, amelynek a bejáratától a kő el van hengerítve. Szóval ennyi… Mindössze ennyi!

Na de, lássuk, vajon tényleg találkozik-e Dorka azon a bizonyos reggelen az Úr Jézussal!

Miután lábujjhegyen visszaosont az ágya mellé, Dorka óvatosan letérdelt, majd a következőket suttogta: „Úr Jézus, én ma valóban szeretnék Veled találkozni! Kérlek, tedd ezt lehetővé! Ámen!” Utána elővette a Bibliáját és keresni kezdte az emmausi úton haladó tanítványok történetét, mert valahogy folyton a fülébe csengtek apa szavai: „…valamiképpen olyan helyzetbe ne kerüljünk! …valamiképpen olyan helyzetbe…” Milyen helyzetbe? Hogy fel ne ismerjük az Urat.

Dorka elolvasta a történetet. Egyszer. Kétszer. Háromszor… Még mindig nem értette… Mi akadályozhatta a tanítványok szemét, hogy felismerjék? Hiszen pontosan  Róla beszélgettek. És pontosan afölött aggódtak, hogy mi lesz velük Jézus nélkül. A reményeik szertefoszlottak. Pedig mellettük volt az, aki minden problémájukra a megoldást jelentette. Ennek ellenére az ő figyelmük a szomorú eseményekre, a kétes hírekre, a külső körülményekre összpontosult, és ezért nem voltak képesek felismerni Őt. Amikor ezeket gondolta Dorka, mintha egy lepel hullt volna le a szeméről, hirtelen magára ismert. Igen. Ez az ő problémája is: a külsőségek, a különféle rossz hírek, a földi körülmények, a kijárási tilalom miatt érzett szomorúság és aggódás annyira lekötötték a figyelmét, hogy az Úr Jézust nem látta meg az ünnepben. Nem ismerte fel Őt! Pedig most is itt van vele. Dorkának az jutott eszébe, hogy rajta kívül még hány meg hány ember van így ezzel manapság! A negatív hírek, a járvány miatti aggodalom és az attól való félelem elterelik az emberek figyelmét arról, aki a megoldást jelenthetné.

Dorka úgy érezte, hogy most már valóságosan találkozott az Úr Jézussal. Érdemes volt hajnalban felkelnie! Itt van vele Jézus! És soha többé nem fogja őt elhagyni. Eszébe jutottak az Úr Jézus szavai: „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig (Máté, 28, 20).”

 

Lukács evangéliuma, 24, 13-35

 13 Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, 

14 és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. 

15 Miközben egymással beszélgettek és vitáztak, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. 

16 Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt. 

17 Ő pedig így szólt hozzájuk: Miről beszélgettek egymással útközben? Erre szomorúan megálltak. 

18 Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban? 

19 Mi történt? – kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki cselekedetben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt; 

20 és hogyan adták át főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. 

21 Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. 

22 Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, 

23 de nem találták ott a testét; eljöttek, és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. 

24 El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták. 

25 Akkor ő így szólt hozzájuk: Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! 

26 Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie? 

27 És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. 

28 Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. 

29 De azok unszolták és kérték: Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már! Bement hát, hogy velük maradjon. 

30 És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. 

31 Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. 

32 Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat? 

33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. 

34 Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. 

35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

 

 

Dorkáék asztaldísze

 

Dorka kalandjai – bibliai pályázat

A 2. forduló feladatai

 

  1. Válaszolj a kérdésekre:

 Miről (kiről) beszélgetett a két tanítvány, miközben Emmaus felé haladtak?

Ki szegődött melléjük útközben?

Mit gondoltak, ki az a férfi, aki velük együtt ment az úton?

 

  1. Egészítsd ki a mondatokat!

A tanítványok azt mesélték Jézusról, hogy cselekedetben és szóban hatalmas ………………………………….. volt, akit …………………………………………, pedig azt remélték tőle, hogy …………………………………………………

 

  1. Mi jellemezte a két tanítványt, abban a helyzetben? Húzd alá!

reménytelenség, közömbösség, öröm, kétségbeesés, szomorúság, hitetlenség, reménység, hit, bátorság, félelem, nyugodtság, békétlenség, önsajnálat

más: …………….

 

  1. Igaz vagy hamis?

 A tanítványok megdöbbentek a hír hallatán, hogy Jézus testét nem találták a sírban.

A két tanítvány biztos volt abban, hogy Jézus feltámadt a halálból.

Amikor az Úr Jézus arról beszélt, hogy a Krisztusnak ezeket el kellett szenvednie, a tanítványok felismerték Őt.

Az Úr Jézus út közben elmagyarázta mindazt, ami az Írásokban róla szólt.

 

  1. Kösd össze az első oszlopban levő szavakat, kifejezéseket a másik oszlopban található megfelelőjével!

 hevült a szívük         ostobák

balgák                       kérlelték

rest szívűek               hitetlenek

unszolták                  Isten emberi, akik által kijelentéseket ad Isten az embereknek

próféták                    megmentés,  helyettes áldozat, tartozás kifizetése

megváltás                 beteltek örömmel, örvendeztek

 

  1. Húzd alá a mondatok helyes befejezését (több helyes válasz is lehetséges)!

 A tanítványok kezdetben azért nem ismerték fel Jézust, mert…

  1. … nem láttak jól.
  2. … a saját fájdalmukkal voltak elfoglalva.
  3. … hitetlenek voltak.
  4. … a földi körülményekre tekintettek.
  5. … Jézus elrejtette előlük az arcát.

A tanítványok végül felismerték Jézust  …

  1. a) a hangjáról.
  2. b) arról, hogy saját magáról mesélt.
  3. c) a kenyér megtöréséről.

 

  1. Történt-e veled olyan eset, amikor valami miatt nem ismerted fel (nem láttad meg) Jézust? Ha igen, meséld el!

 

  1. Te vagy az egyik tanítvány, aki útitársával együtt Emmausba igyekszik. Röviden meséld el, mi történt veletek út közben! Írjál arról is, miért nem ismertétek fel Jézust!

  

Javaslat:

Nem szükséges a feladatokat lemásolni, elég a feladat száma után a helyes megoldást leírni, és beküldeni.

 

Magyarázat:

Egy futam 185 méternek felel meg. A történetben megnevezett távolság kevéssel több, mint 11 kilométer.

 

 ÁLDOTT HÚSVÉTOT KÍVÁNOK!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s