Ünnepvárás. Hogyan?

Minden csupa pompa, csupa dísz… fenyőillat… üzletek kirakataiban megvillanó fények, bejárat mellett ritmusos zenére táncoló piros ruhás Mikulások, fázós kezekben himbálódzó ajándékszatyrok… Sietős emberek… Karácsonyvárás… Minden erről szól. Ezt látjuk a tévében, ezt halljuk a rádióban. A csapból is ez csöpög. Nem lehet nem venni tudomást a közelgő ünnepről. És mégis… a lényeg gyakran elvész valahol. Pedig Valaki bebocsátásra vár. Az ajtó előtt áll és zörget.  Milyen sokszor kívül marad… Nincs már hely Számára. Minden zsúfolásig tele. Ugyan hol szoríthatnánk helyet még Neki is? Vagy esetleg az ünnepi kavalkádban meg sem halljuk a hangját?

 

Ezek a gondolatok indítottak arra, hogy az advent időszakára egy ünnepváró gyermekfoglalkozást tervezzek, amely rávilágít arra, hogy nem a pompa és a sok sürgés-forgás teszi ünneppé az ünnepet, hanem az Úr Jézus jelenléte, ugyanakkor fontosnak tartom, hogy megértsék a gyerekek, hogy Isten jelenléte nem függ a körülményektől.

A foglalkozást egy játékkal indítom. A gyerekek a terem közepén állnak, és én különféle karácsonnyal kapcsolatos kijelentéseket mondok. Aki egyetért azzal, ami elhangzik, az a terem egy meghatározott részébe megy, aki nem ért egyet, az a terem másik felébe vonul. Ha valaki nem tudja eldönteni, hová állna, akkor a terem közepén marad.

Pl.: A karácsony az ajándékozásról szól.

      Karácsonykor az Úr Jézus születésére emlékezünk. stb.

Minden kijelentés után elmondom azt is, hogy én a terem melyik felébe mennék.

A téma felvezetéséhez a következő történetet mondom el a gyerekeknek:

 

Dorka éppen elkészült a tizenegyedik karácsonyi üdvözlőlappal, amikor az édesanyja bekiáltott a szobába:

  • Kislányom, kezdjél készülődni, mert még elkésel az adventi gyermek-hangversenyről! Sajnos én nem tudok menni, mert még nem sült meg a bejgli. A Fanni mamája elvisz téged is.
  • Rendben, anya. Máris öltözök.

A hangverseny szenzációs volt, Dorka figyelme mégis minduntalan elkalandozott. Még el kell készítenie nyolc karácsonyi üdvözlőlapot: a nagymamának, Piri néninek és Jóska bácsinak, az unokatestvéreinek és persze a legjobb barátnőjének, Fanninak. Az övé lesz a legszebb, ezért azt a végére hagyja. Aztán még egy keveset kell gyakorolnia a verset a karácsonyi műsorra. Utána el kell mennie a rövidáru-üzletbe, hogy arany- és ezüstszalagokat vásároljon.  „Ajaj! Mi lesz a szobámmal?- kapott észbe Dorka a hegedűszóló hallgatása közben – Megígértem anyának, hogy rendet rakok az összes polcomon és a szekrényekben. De hát… nem ezért jöttem a hangversenyre, hogy most ezen gondolkodjak.”

A színpadon felhangzott az „Örvendj, világ!” kezdetű dal, amikor Dorkának eszébe jutott, hogy a karácsonyi kézműves tevékenységre még nem készítette elő a kellékeket, és holnap, amikor az esztendő utolsó tanítási napja véget ér, már kezdetét is veszi a tevékenység. Ezt követően kiállítják az elkészült darabokat, és a karácsonyi vásáron meg is lehet vásárolni azokat. És utána? Talán még lesz ideje a délután folyamán segíteni anyának a mézeskalács-szívek kidíszítésében mielőtt a karácsonyi műsor főpróbájára elindulna. És az utolsó adventi istentisztelet? Az teljesen kiment az eszéből. Talán nem is annyira fontos. Az előző hetekben minden alkalomra elment, most ezt kihagyhatja. Egyszerűen nem fér bele minden az ünnepvárásba.

Amire a hangverseny utolsó darabja elhangzott, Dorka gondolatban végigjárt minden helyszínt, ahová a következő két napon el kell látogatnia, és képzeletben elvégzett minden feladatot, amelyek megvalósítását célul tűzte ki. Szóval jöhet a várva várt karácsony! Ünnepi vacsora, karácsonyfa, ajándékok…

A koncertterem lépcsőjén Dorka és Fanni vidáman ugrándozott lefele. Dorka nem vette észre, hogy a legalsó szintnél egy kis darab kitört a lépcsőből… Csak akkor eszmélt fel, amikor már a földön feküdt. Rettenetesen sajgott a bokája. Fanni és az anyukája próbáltak segíteni, de képtelen volt a jobb lábára ráállni.

A kórházban a röntgenorvos közölte a Dorka anyukájával, hogy sajnos be kell gipszelni a kislány lábát, és további megfigyelés céljából egy napra be kell feküdnie a kórházba. Dorka borzasztóan el volt keseredve, a szíve talán még a lábánál is jobban fájt. Mi lesz a karácsonyi üdvözlőlapok széthordásával? És a karácsonyi műsor? Hogy fog zajlani nélküle? Ez egyszerűen nem lehet igaz! Bal lábbal kelni fel egész vakációban? Ez csak egy rossz álom lehet!

A fájdalomcsillapító hatása kezdett kimenni, és Dorka egyre inkább kezdett megbizonyosodni arról, hogy nem álom ez, hanem valóság.

A kórteremben Dorka mellett egy mosolygós idős néni feküdt. „Hogy lehet a kórházban feküdni mosolyogva?- csodálkozott magában a kislány. – És ráadásul két nappal a karácsony előtt? Talán ez a néni nem is tud ép elmével gondolkodni. Egyébként minek örülne ilyen állapotban?”

Panna néni két hét óta volt már a kórházban combtörés miatt. Ez idő alatt megműtötték, és néhány hét múlva újabb műtétre lesz szüksége. Bár van egy icipici szomorúság a lelkében amiatt, hogy a karácsonyt bent kell töltenie a kórházban, és még néhány hét ágyban fekvés elé néz, de szíve mégis csordultig van örömmel. Hogy miért? Elmeséli Dorkának.

  • Tudod, kislányom, az én örömem az Úrtól van, nem pedig a körülményeimtől függ. Isten nagyon nagy dolgot tett értem: annyira szeretett, hogy elküldte a földre a Fiát, aki meghalt és feltámadt, hogy nekem örök életem legyen. Ez az én örömem forrása. Idén nem tudok bejglit sütni az unokáimnak, a lakásomat sem tudom kitakarítani, sőt még a templomba sem tudok elmenni, de Isten itt van velem minden pillanatban.
  • Itt a kórházban? – lepődött meg Dorka.
  • Itt van most is, és vigyáz rád meg rám. Vele bárhol találkozhatsz, megszólíthatod Őt, beszélgethetsz Vele, és Ő betölti a szívedet örömmel és békességgel. Minden más elmaradhat: a karácsonyi műsor, a lakás díszítése, a mézeskalács, az ünnepi vacsora. Ezek nélkül lehet ünnepelni, de az Úr Jézus nélkül nem.

Másnap délután Dorkát hazavitték a szülei a kórházból. Első dolga az volt, hogy levette a polcról a Bibliáját, leporolta, majd kinyitotta a Lukács evangéliumának a második részéhez és elolvasta az első húsz verset. Majd hozzákezdett, hogy újratervezze a karácsonyát.

 

A történet elmondása után a Lukács evangéliumából felolvassuk az említett részt, majd kérdések alapján beszélgetést kezdeményezek a bibliai történetről.

Kik voltak, akiknek először jelentette be Isten az angyalok által az örömhírt? Mire következtethetünk ebből? Isten angyala azokkal az emberekkel közölte a jó hírt, akik társadalmi szinten kevésbé voltak megbecsültek (pásztorok). Milyen helyszínen találkoztak a pásztorok Isten küldötteivel? (Az Istennel való találkozást nem befolyásolja a helyszín, sem a körülményeink.) Megfigyeljük az Úr Jézus születési körülményeit (nem volt pompa, fényűzés, mindent az egyszerűség jellemzett).

Ezt követően a történetben megismert kislányról beszélgetünk. Mi volt a probléma Dorka karácsonyra vonatkozó terveivel? Mire jött rá a kórházi tartózkodása alatt? Vajon milyen ünnepvárást tervezett a baleset után? Próbáljuk elképzelni Dorka karácsonyát! Hogyan folytatódhat a történet? A nagyobb gyerekek írhatnak befejezést a történetnek, amelyben bemutatják Dorka karácsonyát, a kisebbekkel szóban beszéljük meg ugyanezt.

 Mi (Ki?) a legfontosabb a karácsonyban? Ennél a pontnál jutunk el a központi gondolathoz, amelyet a történetbeli Panna néni már megfogalmazott: A legfontosabb az, hogy az Úr Jézust engedjük be az életünkbe! Ettől válik ünneppé az ünnep. Minden más hiányozhat a karácsonyunkból, mert lehet ünnepelni ajándék nélkül, karácsonyfa nélkül, sütemény nélkül stb., de az Úr Jézus nélkül nem!

Megtanuljuk az aranymondást: “Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem.” Jelenések 3,20.

A foglalkozás befejező részében csoportokat alakítunk (a gyerekek létszámától függően hármat-négyet). A csoportok azt a feladatot kapják, hogy képzeljék el a karácsonyukat egy-egy különleges helyszínen, majd dramatizálva mutassák be (játsszák el) a többi csoportnak. Tanácsoljuk a gyerekeknek, hogy a lényegre koncentráljanak, törekedjenek egyszerűségre, hagyják ki mindazt, amit hiábavalónak ítélnek. Az elképzelt helyszíneket a tanító határozza meg figyelembe véve a gyerekek javaslatait is, pl.: ünnepvárás a kórházban, egy lakatlan szigeten, egy kis erdei házikóban, egy távoli országban levő faluban stb.

Áldott, és hiábavalóságoktól mentes ünnepvárást kívánok minden kedves olvasó számára!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s