Tényleges siker vagy világraszóló kudarc?

Ha volt valaha kudarcod: örvendj,…nem vagy különb Illésnél!

Gondoljunk vissza együtt egy kicsit az 1Királyok 18. részére. Illés és Akháb király a Karmel hegy tetején vannak. A Baál-próféták farkasszemet néznek Illéssel, egyszer s mindenkorra el akarják dönteni, melyik istennek nagyobb az ereje.

A Baál próféták nevetségessé teszik magukat, egy teljes napon át minden elképzelhetőt elkövetnek, hogy rávegyék Baált: cselekedjen az érdekükben. Természetesen, Baál nem valóságos, így nem történik semmi.

Illés lép színre, és veszi át a kezdeményezést. Oltárára egy teherautónyi vizet önt. Majd, az imádságot követően a Mindenható Isten tüzet küld, amely megemészti Illés vízzel átitatott áldozatát.

Amint azonban Isten prófétája lejön a hegyről, és folytatja útját, nagyon elbátortalanodik. 1 Királyok 19,10-ben önti ki Illés csalódottságát Isten előtt. Elmondja, hiába szolgált, hiába a Kármel-hegyi döntő győzelem, a nép mégsem fordult el gonoszságától. Ráadásul, most még a próféta élete is veszélyben forog!

Illés csődtömegnek érzi magát. Minden munkája hiábavaló volt! Emlékszünk, mi történik ez után? Isten felviszi őt egy másik hegyre, hogy megmutassa neki is, nekünk is hogyan zajlik gyakran Isten munkája.

Illés hatalmas szelet, földrengést érez, és tüzet lát. Mindezekben nincs ott az Úr. Valószínű, jól ismerjük a folytatást.. Az Úr a “halk és szelíd hangban volt.” Isten terve nem az volt, hogy csodálatos módon megváltoztassa az izraeliták szívét, ahogyan ezt Illés szerette volna. Isten munkája sokkal inkább a csendes szelíd hangban nyilvánult meg,  amely által a Mindenható szól az emberi szívhez.

Ez ellenkezik elvárásainkkal. Népes hallgatóságot, sok nyilvános döntést, életváltoztató tapasztalatokat szeretnénk látni. Úgy gondolom, gyakran azt várjuk, Isten olyankor fog munkálkodni, amikor erőfeszítésünk csúcsára értünk…olyan nagyot alkottunk, amilyet csak lehet.

Isten tanította Illést, és minket is tanít. Isten nem mindig az általunk megrendezett látványos programokban a legérzékelhetőbb.

Sokkal inkább, csendes suttogása révén azon munkálkodik, hogy szívünket Magához fordítsa. Tehát, ha legközelebb úgy érzed, csődöt mondtál, vagy nagyszerűen megrendezett eseményed nem a várt reakciót váltja ki, emlékezz Illésre. Isten mindig munkálkodik, de gyakran úgy dönt, hogy munkája legjavát a suttogásban végzi el.

 

Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatod. Fordította: Vékás Benjámin

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s