Soma és a Jótündér

Gyönyörű ősz köszöntött be Kerek-erdőbe. Csodás színekben pompázott az erdő, a gazdag terméseket az állatok lassan-lassan az odúikba behordták. Az állatcsemeték bukfenceztek az őszi színes avarban. A sünök, mint valami katonák meneteltek hátukon egy-egy őszi gyümölccsel, csak Sün Soma bosszantott mindenkit, aki az útjába került.mese1aMegbújt a levelek alatt, és jót nevetett, amikor hancúrozás, bukfencezés közben megszúrta a többieket. Nem is nagyon barátkoztak vele az állatok, mert rosszaságát mindenki ismerte egész Kerek-erdőben.

Kerek-Erdőben élt Tilli néni is, egy idősebb mókus, de olyan fürge volt, hogy senki sem tudta megmondani, hogy hány éves. Egyedül élt az odújában, de sosem volt egyedül. Mindig ott volt, ahol segítségre volt szükség: ápolta a betegeket, enni adott az éhezőknek, vigyázott a kicsinyekre és mindig mindenkihez volt egy kedves szava. Mindenki ismerte őt Kerek-erdőben, és maguk között az állatok úgy hívták, hogy a „Jótündér”.

Egyik reggel énekelve készülődött Tilli néni, amikor kopogtak az odú ajtaján.

– Tilli néni! Tilli néni! – kiabált egy hang az ajtó előtt.
– Gyere be! – válaszolt Tilli néni. Amikor Tilli néni kinyitotta az ajtót, Nyuszó állt ott.
– Nyúl Mama megbetegedett, és szükségünk van a segítségedre.
– Jövök, gyermekem! – válaszolta Tilli néni, miközben kosarába bepakolta a szükséges dolgokat.

Nyúl Mama megfázott, és lázasan feküdt az ágyban. Mindenki sürgött-forgott, gyógynövényt hoztak, teát főztek, épp úgy, ahogy Tilli néni, a „Jótündér” kérte. Pár nap múlva Nyúl Mama jobban lett, már étvágya is volt, és egy kevés időre az ágyból is felkelhetett.

Így telt egyik nap a másik után. A szép őszi idő egyre esősebbre változott. Nem volt már kedvük az állatcsemetéknek az avarban játszadozni. Soma is egyre csak unta magát. Az ő otthonuk épp annak a tölgyfának a tövében volt, amelyiken Tilli néni odúja volt. Egyik nap épp a levelek alatt bujkált Soma, amikor eleredt az eső. Az avar megvédte az esőtől, és így még mókásabbnak tűnt az egész, akkor pillantotta meg Tilli nénit, ugrálva sietett haza, hogy meg ne ázzon.

– Hopp! Hopp! Hopp! – ugrott Tilli néni.
– Nicsak, ott jön a „Jótündér”! – kuncogta Soma, és már meg is született az újabb rosszaság a fejében. Összegömbölyödött, mint egy tüskés labda a levelek alatt, és a Jótündérre várt. Nem is kellett sokat várjon, mert hamarosan a tölgyfához ért, egy nagyot ugrott még, mielőtt a fára felkapaszkodott volna. Ekkor hatalmas fájdalomkiáltás hallatszott, és Tilli néni ájultan zuhant a földre.

mese2a

Mindkét talpát összeszúrták Soma tüskéi. A szomszédok gyorsan a segítségére siettek. Ágyba fektették, és bekötözték a lábait. Tilli néni egyre rosszabbul lett, magas láza volt, a talpán lévő sebek, amelyeket Soma tüskéi okoztak, nem akartak gyógyulni.

Bobó Borz minden gyógynövényt kipróbált már Tilli néni lábára, de úgy tűnt, hogy hiába.

– Ő mindenkin segített, és mi nem tudunk segíteni rajta – mondta szomorúan Nyúl Mama.
– Mama, kitől kérjünk segítséget, hogy meggyógyuljon a mi Jótündérünk? – kérdezte sírva Nyuszó. – Én tudom! – kiáltott fel Molli ragyogó szemmel.
– A Nagy Királytól kérjünk segítséget. Tilli néni azt mondta, hogy a Nagy Király sok beteget meggyógyított, amikor itt élt ezen a világon, biztos meggyógyítja Tilli nénit is. Aznap este minden üregben, odúban és fészekben kicsik és nagyok segítséget kértek a Nagy Királytól.

Soma már nagyon bánta, amit tett, de senkinek sem merte elmondani, hogy ő okozta Tilli néni sebeit. Lefekvés előtt letérdelt az ágya mellé, és sírva kért bocsánatot a Nagy Királytól, és kérte, hogy gyógyítsa meg a Jótündért.

Reggel Soma első útja Tilli nénihez vezetett, egy csésze gyógyteát vitt neki, és néhány szem friss mogyorót. Napok óta Tilli néni először nyitotta ki a szemét. Amikor meglátta Somát, elmosolyodott.

mese3a

– Jótündér, Tilli néni, kérlek bocsáss meg, az én hibám… – mondta Soma, és sírni kezdett.
– Soha többet nem akarok senkinek rosszat tenni, én… én… úgy szégyellem, úgy bánt! – folytatta Soma.
– Ne sírj, Soma, nem haragszom rád, és tudom, a Nagy Király is megbocsátott neked. Örülök, hogy végre beláttad, hogy sok rosszat tettél. – válaszolta Tilli néni csendesen, és megsimogatta a síró Soma arcát.

A képek színezhető változatai rájuk kattintva letölthetők.

(A rajzokat Szalacsi Dóra készítette.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s