Évkezdő bátorítás 5 pontban – pedagógusoknak

Két évtizedes pedagógusi pályafutásom alatt ritkán volt olyan tanévkezdés, amikor kiszámítható, megszokott, s ezáltal biztonságos körülményeket tudhattam volna magam körül. Szinte minden tanév valamilyen változást hozott: a tanévszerkezet, tantervi előírások, tanügyi törvények változásait, a munkahelyem, egészségi állapotom, családi körülményeink, lakóhelyünk s vele együtt a munkaadók, kollégák, tanítványok, tanítási program változásai; soha nem indult egyformán két tanév.  Idén ismét a bizonytalanság felhője lebeg a fejünk fölött: a tanügyminisztérium szakmai hitelességünket, szakképesítésünket kérdőjelezi meg, és teszi kiszámíthatatlanná a tanévkezdést.

41371596_1449123095231586_1729910671031664640_n

Azon gondolkodom, lehet-e mégis örömmel, bátorsággal indulni az új tanévbe? A szívem mélyén határozott a válasz: igen! Bármilyenek is legyenek a körülmények, van egy KŐSZIKLA, egy változhatatlan Személy, akibe kapaszkodhatok! A Biblia azt mondja: ,,Ő, -az Isten-, mindig ugyanaz és Benne nincs változás.” (Jakab 1,17). Minden tanév elején azzal szembesülök, hogy teljes mértékben Istenre vagyok utalva; egyedül Ő az, akinél békességet és biztonságot találok. Azt is tapasztalom, hogy évről-évre több a stressz és feszültség, amivel tanárként meg kell birkóznunk; kérdés csupán az, hogy hogyan? Íme, néhány egyszerű tanács, elsősorban magamnak, de minden olyan pedagógustársamnak is, akinek bizonytalan, változó körülményeket hozott az új tanév:

1.      Fogadd el, hogy a tantervi változásokkal járó gondok, az órákra való rendszeres felkészülés, az órákon kívüli elfoglaltságokban való részvétel, a kudarcok és a vele járó stressz a tanítás természetes velejárói. Ha rendszeresen csendességgel indítod a napot, Istentől kéred a vezetést, az erőt, mindent letéve az Ő kezébe, bátran vetheted bele magad a napi kihívásokba. Ne hanyagold el a reggeli csendességet, az Isten kegyelmébe való kapaszkodást, a Benne való megnyugvást! Tőle kérj erőt és bölcsességet minden egyes tanítási napra!

2.      Ne akarj mindenkinek megfelelni! Lesznek olyan diákok, szülők, akik nem kedvelnek, talán néha szándékosan keresztbe tesznek. Te szeresd őket, mint magadat, s haladj azon az úton, amelyen elindultál, lelkiismeretesen végezve a feladataidat. Soha ne feledd, hogy nem attól vagy értékes, hogyan vélekednek rólad a kollégáid, szülők. Azért vagy értékes, mert Jézus az életével fizetett érted. Ne ásd alá a diákoknak a kollégáidba, az iskola vezetőségébe vetett bizalmát, sokkal inkább erősítsd és támogasd az iskolai irányelveket. Ettől soha nem leszel kevesebb!

3.      Ha a kiégés veszélye fenyeget, ha belefásultál a munkába, ha unalmasnak tartod az óráidat, vagy ha úgy érzed, maximálisan felkészültél, mégis minden rosszul sült el, gondold át, vajon miért történt, és mit tehetnél annak érdekében, hogy ez rendszeresen ne forduljon elő. Ha szakmailag kell fejlődnöd, mert elavult módszerekkel dolgozol, nyugodtan iratkozz be egy továbbképzőre, ahol új módszerekkel, eljárásokkal  ismerkedhetsz meg. Ez soha nem késő!

4.      A tanítás erős, kipihent idegrendszert igényel, s ehhez elengedhetetlen, hogy rendszeresen kipihend magad. Feküdj le este időben, s ha szükséged van, napközben is szundíts egyet! Mindenki maga ismeri a szervezetét, ne próbáld mások munkabírását és időbeosztását utánozni, ne is hasonlítsd össze magad másokkal. Fogadd el, hogy Isten egyedinek teremtett, egyedi szükségletekkel, s légy hálás azért, amilyen vagy!

5.      A tanítás során mindig az igazság vezéreljen, szeresd az irgalmasságot, légy nyílt és őszinte! Légy kész bevallani azt is, amikor tévedtél, és kérj bocsánatot. Ne feledd, hogy te is kegyelemből élsz, Isten neked is újra meg újra megbocsát. Azt is tartsd szem előtt, hogy a gyerekek nem fognak emlékezni a szavaidra, de arra igen, hogyan érezték magukat a társaságodban. Sokkal hangosabban beszél az, aki vagy, mint az, amit mondasz!

Amikor nehézségeken mész át, és úgy érzed, hogy összecsapnak a hullámok fejed felett, ha legszívesebben összecsomagolnál és feladnád, emlékeztesd magad az elhívásodra, életmottódra, valamilyen élményre, aminek következtében ezt a hivatást választottad.  Én sokszor magam előtt látom drága tanító nénim remegő kézzel aláhúzott sorait a tőle kapott verses kötetben: ,,Egy lángot adok, ápold, add tovább.” (Reményik Sándor) Ápolnom kell, tovább kell adnom a hit, szeretet, tudás lángját a következő generációnak. Ehhez kívánok sok erőt, lelkesedést, sok-sok örömet minden pedagógustársamnak!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s