Tábor-segély

Megérkezett a nyár, és startolnak a táborok.

Felidézve gyerekkori és fiatalkori táborozásaimat  megerősödött bennem, hogy nagyon sok kedves élménnyel, emlékkel gazdagodtam általuk. Ritkán éreztem magam olyan közel Istenhez, mint egy-egy ilyen csendeshéten, ahol a világtól elvonulva, a csodaszép természettel körülvéve figyeltem Rá, hogy betöltekezhessek Vele.

Aztán eljött az idő mikor már szervezőként vettem részt, s megtapasztaltam a felelősség súlyát is. Megláttam, mennyi odafigyelést, felkészültséget igényel az, hogy a dolgok gördülékenyen haladjanak a terv szerint. És még így is számítani kell váratlan eseményekre, balesetekre, amikor nem árt, ha uralni tudjuk a helyzetet. Orvostanhallgatóként, majd sürgősségi orvosként több éven át kísértem el táborozni keresztyén fiatalokat. Az itt szerzett tapasztalataimat összegezve, megfogalmaztam néhány irányelvet, amely segíthet a táborozás során leggyakrabban előforduló egészségügyi problémákra felkészülni, odafigyelni a megelőzésükre, és szükség esetén kezelni azokat.

36799602_1756548337715648_4830812101658279936_n

Már a szervezés idején nevezzünk ki egy egészségügyi felelőst. Ez lehet orvos, asszisztens vagy bárki, aki vállalja ezt a szolgálatot, és van némi tapasztalata e téren. Ő foglalkozik a táborozáshoz szükséges orvosi igazolások begyűjtésével, időben tájékozódik a táborozók esetleges krónikus betegségeiről, allergiájáról, összeállítja az egészségügyi felszerelést (elsősegély-doboz/táska kötszerekkel, alapvető gyógyszerekkel). Majd a táborozás alatt hozzá irányíthatjuk az ellátásra szoruló betegeket, sérülteket.

Tapasztalataim alapján a leggyakrabban előforduló egészségügyi problémák egy táborban a sportbalesetek, az allergia, a kullancscsípés és az emésztőrendszeri megbetegedések.

  1. A sportbalesetek különböző mértékű esések, ütések, rándulások, sebesülések, melyeket valamilyen sport vagy játék közben szerezhetünk. Ezek megelőzése érdekében szervezőként fontos odafigyelni a terep kiválasztására, az időjárási viszonyokra, meg arra, hogy a résztvevők megfelelő ruházatot, cipőt viseljenek. Az enyhébb sérülések ellátása általában nem igényel különösebb szakértelmet: pihentetés, hideg vizes borogatás, a seb fertőtlenítése, szükség esetén kötözés. Azonban a fejet, koponyát ért ütések esetében fokozott odafigyelés javasolt, főleg ha eszméletvesztés is kísérte, a sérült ne sportoljon néhány napig, ne tartózkodjon a tűző napon, s amennyiben fejfájás, hányinger, hányás, vagy járászavar lép fel, azonnal szakorvoshoz kell fordulni.

Túrázás, sportjátékok alkalmával gyakori sérülés a bokarándulás, amikor a pihentetés, a végtag felpockolása, jegelés /hideg vizes borogatás, majd a duzzanat elmúltával rugalmas fásli viselése, általában megoldja a problémát. De ha a boka körül jelentős duzzanat keletkezik, ami másnapra bekékül, és nem mérséklődik a jegelés hatására sem, ajánlott szakorvoshoz fordulni, mert szükséges lehet a végtag rögzítésére hosszú távon.

  1. A másik betegségcsoport, amivel egyre gyakrabban szembe találjuk magunkat, az allergia különböző megnyilvánulásai. Nyilván itt is hangsúlyt kell feketetni a megelőzésre: akinek már volt allergiás előzménye, az kerüljeaz allergénnel, vagyis a reakciót kiváltó anyaggal való találkozást. Ételallergia esetén érdemes konzultálni a konyhai személyzettel is.

Az allergiás kiütések az esetek kétharmadában spontán javulnak  egy napon belül, ezért nem igényelnek semmiféle gyógyszeres kezelést. Ha erősebb a kiütés, nagyon viszket, adható rá allergiaellenes szer (antihisztaminikum) szájon keresztül, és mentolos hűsítő krém helyileg.

A rovarcsípés okozta helyi allergiás reakció (bőrpír, nagy duzzanat, viszketés) esetén mossuk le a csípés helyét vízzel, szappannal, tegyünk rá hideg borogatást, adjunk szájon keresztül antihisztamint.  Ibuprofent is adhatunk fájdalom- és gyulladáscsökkentő hatása miatt. Használhatunk helyileg szteroidos krémet is jelentős duzzanat esetén. Súlyos esetben (10 cm-nél nagyobb helyi reakció) szteroid adására is szükség lehet, ez esetben forduljunk orvoshoz.

Súlyos allergiára, anafilaxiás rohamra utaló tünetek:  rekedség, nehézlégzés, sípoló légzés, ha csípés a szájat, nyelvet, torkot érte, duzzadni kezd az arca, ajka, füle, szeme, hányingere van, hányás/hasmenés jelentkezik, ájulás vagy gyengeségérzés fogja el. Ilyenkor azonnal mentőt kell hívni, mert percek-órák alatt halálos kimenetele is lehet!

  1. A szabadban töltött programok, tevékenységek alkalmával kullancscsípésekkel is számolni kell. Sajnos, a köztudatban elég zavaros információk terjedtek el a kullancscsípéssel kapcsolatban, sokszor fölösleges pánikot okozva. A megelőzés kapcsán megemlíteném a megfelelő öltözet viselését, a kullancsok által kedvelt magas fűvel, bokrokkal borított terep elkerülését, és a kullancsriasztó szerek használatát. Fontos felhívni a táborozók figyelmét, hogy kirándulások, szabadtéri játékok után alaposan vizsgálják át magukat zuhanyzáskor, hogy mihamarabb észrevegyék a bőrbe akaszkodott kullancsot. Ha sikerül eltávolítani 24 órán belül, akkor a Lyme-kór kialakulásának az esélye minimális. Érdemes beszerezni kullancseltávolító csipeszt, de ha nincs ilyen nálunk, egyszerű csipesszel is eltávolíthatjuk: a fej végénél, a bőrhöz minnél közelebb ragadjuk meg az élősködőt, és tekergetés nélkül húzzuk ki, majd fertőtlenítsük le a csípés helyét. További kezelés nem szükséges, csak abban az esetben, ha a következő néhány hét során Lyme-kórra jellemző kiütés vagy láz jelentkezik.
  2. Végül néhány szót arról, mit tehetünk, ha hányás és hasmenés üti fel a fejét a táborban. Ennek hátterében sok minden meghúzódhat (gyomorrontás, vírus vagy bakterium okozta fertőzések), és legtöbbször csak a lefolyásuk alapján sejthetjük, hogy mi okozta. Szerencsére, az esetek nagy része magától gyógyul néhány napon belül. Csupán ágynyugalom, diéta és bőséges folyadékfogyasztás szükséges. A betegség továbbterjedésének a lehetőségét csökkenthetjük azzal, hogy az érintett személyeket elkülönítjük a többiekől. Forduljunk orvoshoz,  ha elhúzódó magas láz, véres széklet, csillapíthatatlan hányás, vagy 3 napnál tovább tartó hasmenés jelentkezik. A kisgyermekekre fordítsunk különös figyelmet, mert náluk súlyosabb panaszok jelentkezhetnek, könnyebben kiszáradnak, gyakrabban igényelnek kórházi kezelést. A vizelet mennyiségének csökkenése, a száraz száj, a zavartság a kiszáradás jelei lehetnek.

Nyilván még lehetne folytatni tovább a sort, hiszen alkalomadtán még sok egyéb sérüléssel, betegséggel találkozhatunk, de most nem ez a cél. Mielőtt bárki megrémülne, szeretném leszögezni, hogy a felvázolt problémák, helyzetek általában nem súlyosak, helyben megoldhatóak. Ritkán fordul elő, hogy kórházba kell szállítani valakit. A súlyos helyzeteket azért részleteztem, hogy tudjuk, mikor indokolt szakellátást kérni. Tehát, legyünk jó reménységgel, és végezzük ezt a szép szolgálatot továbbra is örömmel, odaadással. Bátorítson az az ígéret, amely mindenkinek szól, aki az Úr munkájában fáradozik:

„Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek…, mert maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled.” 5 Mózes 31,6

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s