(A képekre kattintva azok színezős változata letölthető.)

Tél volt. Az időjárás mégis annyira váltakozó volt, hogy hol havazott, hol pedig esett az eső.

– Érdekes időjárás van! – jegyezte meg egyik reggel Medve-mama, amikor megpillantotta a földből kikandikáló hóvirágot. Szedett is a kosarába egy csokorral, és sietett tovább a Farkas-lakba. Farkas-mama beteg volt. Felkelni sem volt ereje. Medve-mama minden reggel meglátogatta, és ennivalót hozott a Farkas családnak. Ezen a reggelen is Farkas Fanni nyitott ajtót, és örömmel közölte, hogy Farkas-mama már jobban van. Medve-mama kirakta az asztalra az ennivalót és a frissen szedett hóvirágokat, beszélgetett a beteggel, majd kedvesen elköszönt.

Folytatta útját a nyúlüreg felé. Ott lakott az öt árva Nyúl-gyermek, mert szüleiket a vadászok elfogták. Nekik is hozott Medvemama minden reggel ennivalót.

Ezen a reggelen dideregve találta a kis nyulakat. Nagyon hideg volt az üregben. Gyorsan tüzet rakott, és teát főzött. Hamar felmelegedtek a kis nyulak, és hálásan bújtak Medve-mama ölébe.

– Köszönjük az ételt! – hálálkodott Nonó Nyuszi, és egy puszit nyomott Medve-mama arcára.

– És köszönjük a szeretetet és a törődést is! – folytatta Cecil Nyuszi, és egy könnycsepp gördült le az arcocskáján.

– A mama és a papa mikor jönnek vissza? – kérdezte a kicsi Berci Nyuszi. Ő volt a legkisebb, és nem értette még, hogy mi is történt a szüleivel.

– Tudod, kicsim, ők a Nagy Király országában vannak már. Egy nap mi is elmegyünk, és ott már soha többet nem válunk el azoktól, akiket szeretünk. De a legjobb az, hogy meglátjuk majd a Nagy Királyt is. Berci szomorú szemekkel figyelte Medve-mamát, de amikor a Nagy királyról beszélt, kicsi szívét boldogság töltötte el, hiszen a szülei is sokat beszéltek a Nagy Királyról és az országáról.

Medve-mama elköszönt a nyúlgyerekektől, és mielőtt hazament volna, elment az öreg Rőtt Róka üregébe is. Neki is vitt ennivalót. Rőtt Róka egyedül élt nyár óta, mióta a felesége meghalt. Gyermekei is távoli erdőbe költöztek, és ritkán látogatták meg.

Miután Medve-mama befejezte a reggeli látogatásait, hazament. A medvebocsok és Medve-papa téli álmot aludtak a barlang melegében. Medve-mama is téli álmot kellett volna aludjon, de mégsem tette, mert tudta, hogy szükség van rá Kerek-erdőben. Mivel a medvék téli álmot alszanak, nem is tesznek el sok ennivalót télire, csak épp annyit, amennyi tavasszal szükséges, amikor felkelnek.

Egyik reggel Medve-mama meglepődve vette észre, hogy nagyon kevés ennivaló van már a kamrában. Annyira kevés, hogy ha hirtelen kitavaszodna, és a Medve család felébredne, egy napra lenne elég csak az étel. Medve-mama elszomorodott.

– Hogy fogok ezután a betegeknek, éhezőknek ennivalót vinni? – töprengett magában. Akkor éjjel nem aludt semmit, hanem a Nagy Királytól kért segítséget, aki az éhezőknek enni adott, és gondoskodott az árvákról is. A konyha asztal mellett bóbiskolt egy keveset Medve-mama, de amint felkelt a nap, ő is megébredt. Elindult kifelé a barlangból, hogy megnézze, milyen idő van kint. De az ajtóban megtorpant. Örömében sírva fakadt, amikor meglátott az ajtó előtt egy kosarat tele ennivalóval.

– Köszönöm! – mondta Medve-mama az ég felé nézve, és már indult is, hogy szokásos reggeli látogatásait végezze. Kerek-erdő állatai megtudták, hogy Medve-mama minden nap segít a rászorulókon. Uhu bácsi összehívta az állatokat, és arra kérte őket, hogy aki csak tud, készítsen egy kosár ennivalót, és vigye a barlang elé. Attól a naptól kezdve minden reggel ott volt egy kosár, tele ennivalóval, a barlang ajtaja előtt egész tavaszig.

Van, amikor a Nagy Király csodát tesz, és van, hogy másokon keresztül gondoskodik azokról, akiknek ennivalóra, szeretetre, törődésre van szükségük.

(A képekre kattintva azok színezős változata letölthető.)