Hogy vagy?

„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.” Zsolt. 1,1-3

26782090_1568308696539614_352862237_o

Egyik kedvenc zsoltáromból idézem a fenti igéket, talán azért is, mert minden évben az Úr elém hozza az első zsoltárt, én meg minden évben belekapaszkodok. Nem olyan régen jöttem rá, hogy mint az Úr szolgáját, az emberek úgy nézik az életemet, hogy nekem mit szabad tenni, vagy mit nem szabad, mit illik, vagy mit nem illik. Kevesen néznek rám és a szolgálatomra úgy, hogy vajon hogy vagyok? Szolgálatom minősége és gyümölcse sokkal inkább függ attól, ahogy vagyok, mint attól, amit teszek.

Szeretnék az ige szerint boldog lenni, erős életet élni, amelynek gyümölcsei vannak, jó kisugárzása és vonzása. Főleg a gyerekek, tinik megfigyelik ezt, sőt keresik. Nekik sokkal inkább kellenek a példaképek, mint tanítók. Azt tapasztalom, hogy azért érdekli őket, amit teszek, a tanításom is, mert szeretik, aki vagyok. De nem azért akarok erős, áldott életet élni, hogy nekik tetszedjen, hiszen az képmutatás lenne. Sokszor ez történik mégis. Azon fáradozunk, hogy tudatosan kifejezzük, megmutassuk az embereknek az ideális hívőt. Sokszor mi sem azok vagyunk, akit mutatunk a szolgálatban. Megfogadtam, hogy sosem akarok más lenni a gyerekek előtt, mint aki vagyok. Focizni járunk, túrázni, sok közös tevékenységünk van. Vállalom előttük a hibáimat, tévedéseimet. Bocsánatot kell kérnem, ha felidegeskedtem, vagy valamire nem figyeltem oda. Lehet, valakivel túl bátran viccelődtem, és rosszul jött ki. Nem a megbízottság tekintélyével forgolódok köztük, hanem mint barát. Ebbe nem keverek semmi hivatalosat, ami emlékeztetné őket arra, hogy „pap” lennék, vagy hasonlók. Nekik Zsolt vagyok, a barátjuk. Szeretek velük lenni, és ők szeretnek velem lenni.

Mégis vannak dolgok, amelyekre oda kell figyelnem. Az Úr azt akarja, hogy boldog legyek, erős életem legyen. És ezt azért, mert erre vagyok alkotva. Mint újjászületett ember, ennek feltételei vannak. Nem élhetek a világ tanácsa szerint. A világot mindig, mindenben az érdekei vezetik. A világi ember mindig helyezkedik, várja az elismerést, szereti a jó visszajelzést. A reklámokban bízik. Ezt azért mondom el, mert az evangélium nem egy árucikk, amit nekünk el kell adni, reklámozni kell, hanem ez egy igazság, amit élni kell és alkalmazni. Ha az evangélium alakította életforma nem fog beszélni az evangélium erejéről, annak fontosságáról, akkor mi feldíszíthetjük azt a világ használta módszerek pompájával, mint egy karácsonyfát; szép lesz, de erőtlen.  Nem járhatok a bűnösök útján. Legyen őszinte életem, szent életem. Ne legyen egy szolgáló és egy privát életem. Ez hamar meglátszik, hogy a gyerekek között egyvalaki vagy, a hétköznapjaidban meg másvalaki. Törekednem kell arra, hogy megalkuvás nélküli életet éljek, egyébként magam vágom el az áldás útját, akkor is, ha mindent jól végzek a szolgálatban. A világ szeret beszélni másokról. Sokszor mi is. Vigyáznunk kell a csúfolódók székével. Ne beszéljünk másokról negatívan. Ne romboljuk mások tekintélyét se egymás előtt, se a gyerekek előtt, ezzel próbálni emelni a sajátunkat. Engem rombol elsősorban mindhárom dolog, az Úr szolgáját, a lelki életemet és a szolgálatomat. Tehát nem a világ tanácsa szerint, nem az ő útjain, és nem az ő módszereivel.

Isten Igéje azonban épít! Épít engem, építi a szolgálatomat, és építi a környezetemet. Sokan bizalmukat vesztették az Ige erejében, és bíznak a módszerekben, programjaik szépségében. Minden előrehaladást, amit Isten adott a misszióban az Ige végzett el. Lenyűgöz a Biblia ereje, a Lélek munkája. Ért az emberekhez, a gyerekekhez is, olyanokhoz is, akikhez én nem értek. Az igében való gyönyörködésem sokat emelte az Ige tekintélyét a környezetemben. Van, aki elkezdte hozni a Bibliáját gyerekórára, más mondta, hogy otthon olvassa. Ezt sem azért teszem, hogy őket motiváljam, de ők látják, hogy ebben van az én életemnek és szolgálatomnak az ereje. Megtanulják, hogy a saját életeiket is építhetik Isten igéjére, a kijelentett igazságokra. Jézusra!

Az ilyen életnek gyümölcsei vannak. A legszebb gyümölcsök a megtérések. Egy hívő ember gyümölcse egy másik hívő ember. A gyerekeknél sem engedem lennebb a mércét. Azt akarom, hogy megismerjék az Urat. Ezt ők is tudják.

Tehát a szolgálat egy életforma, nem pedig egy tevékenység. Elhatárolódom dolgoktól a szolgáló élet érdekében, ragaszkodom az igéhez, és hiszem, hogy ennek gyümölcse lesz! Akik plántálják a plántákat, élnek annak gyümölcsével.

Törekedjünk elsősorban arra, hogy jól legyünk lelkileg, az Úrral való személyes kapcsolatunk határozza meg a szolgálatunk minőségét, nem egyéb, emberi dolgok.

Ebben az évben szeretnék ebbe fektetni, és erre bátorítom mindazokat, akikkel együtt szolgálom az én Uramat. Áldjon meg minket az Úr egy erős, tartós, boldog, gyümölcsöző élettel!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s