Új teremtés

„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme, új jött létre.” 2 Korinthus 5, 17

Az előbbi igevers jól ismert a Bibliában jártas hívő ember számára, az általa kijelentett igazság is egyértelmű, mégis nehéz megélni, elfogadni minden helyzetben. Az a személy, aki az újjászületést átélte, tapasztalja, hogy Isten új természettel ajándékozta meg: aki előtte hazudott, most igazat mond; aki elvett mástól, bőkezű adakozóvá/ajándékozóvá lett; aki a kényelmet és luxust szerette egykor, ma vállalja a misszióparancs teljesítésével gyakran együtt járó lemondást, nélkülözést, kényelmetlenségeket. Sorolhatnám tovább, a változást igazoló tények sora hosszú lenne. Ezek tükrében nyilvánvaló, hogy valóban új teremtésről van szó. Teremtésről, amelynek létrehozására, elvégzésére egyedül csak Isten képes. Az „új teremtés” tényét – talán – könnyebb elfogadni, viszont azt, hogy a „régi elmúlt”, már sokkal nehezebb. Különösen nehéz, ha önmagunkról és a korábbi bűneinkről van szó. Isten megbocsátott nekünk! Nekünk miért olyan nehéz megbocsátanunk saját magunknak? Talán szavainkkal kimondjuk, hogy megbocsátottunk, de újból meg újból azon kapjuk magunkat, hogy ismét eláraszt a régiek fölött való fájdalom.

plant in hands give to the world Designed by jcomp / Freepik

Az ördög folyamatosan próbálja elhitetni Isten gyermekeivel, hogy nem méltóak arra, hogy az Urat szolgálják. Különösen igaz ez azokra a személyekre, aki felnőttként a világból tértek meg. „Miképpen taníthat gyermekeket vagy akár felnőtteket az, aki egykor Istentől távol, a bűnben élt?” – ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel, gondolatokkal ostromolhat a gonosz. Ha helyet ad ezeknek az ember, elbátortalanodhat a szolgálat tekintetében, erejét megcsapolja az ördög, aki ezzel máris elérte a célját.

Kedves testvérem! Figyeld meg az ige második részét is: a régi elmúlt! Talán az emberek emlékeztetni próbálnak a régire, és úgy tekintenek rád, mint arra a személyre, aki egykor voltál, ennek ellenére az Ige igazsága megmarad. Az emberek nehezen felejtenek, és azt tartják, hogy „Kutyából nem lesz szalonna”, de mi, hívők, tudjuk, hogy Isten országában „Minden szalonna kutyából lett” (Sükös Pál: A keskeny úton).

Az Úr maga mondja, hogy nem emlékezik bűneinkre, és azt tanácsolja nekünk, hogy mi se tegyük: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem…” Ézsaiás 43, 18-19a. Hívő életem során sokszor bátorított és tanácsolt ez az Ige. Mivel Isten az, aki az újat cselekszi, nem mi, emberek, egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy a Mindenható jó munkát végez, és az újat olyan módon hozza létre, hogy az alkalmas legyen Őt szolgálni valamilyen módon.

Imádkozzunk egymásért, hogy Jézus Krisztus vére által nyert új életünkkel szolgálhassuk hűségesen Istenünket!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s