Az elmúlt idők dicsősége

 

„Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk…?” Bírák 6,13b

Feltört-e valaha belőlünk ilyen vagy ehhez hasonló kérdés?

Nem tudom hibáztatni Gedeont értetlensége és hitetlensége miatt. Lehet, hogy később egy kicsit merész volt, amikor konkrét jelek egymásutánját kérte Istentől, de megszólításakor Midján már hét éve sanyargatta Izráel népét (Isten felhatalmazásával), olyan súlyosan, hogy a kevés búzát is menteni kellett az ellenség elől. Ebben a nehéz helyzetben viszont valaki azt jelenti ki Gedeonnak, hogy „Az Úr veled van, erős vitéz!”, ami ellentmondásként üti meg Gedeon fülét és szívét; ha ez valóban igaz, miért árnyékolja be az ő generációját ez a fenyegetés?! Természetesen bőven hallott Isten szabadító erejéről, mivel a zsidók nem engedték meg maguknak, hogy az Egyiptomból való szabadulás feledésbe merüljön, de még a menekülés csodája sem csorbult több mint 200 év távlatából. Az sem elképzelhetetlen, hogy az őt megelőző bírák békekorszakairól is meséltek neki, de mostanra Debóra éneke is csak távoli legendának tűnhetett.

Nemsokára Gedeon is a bírák közé soroltatik, és az Úr meg fogja menteni népét rajta keresztül, de egyelőre ez a kibontakozó vitéz számára nehezen hihető, mert nincsen más Gedeonnak, csak egy maréknyi búzája, egy keserű sóhaja és a már régen elmúlt idők dicsőségének emléke.

Éreztük-e már magunkat úgy, mint Gedeon szolgálatunk során?

Egyházunk történelme tele van tűzdelve keserűbbnél keserűbb korszakokkal, mint például elszakadás az anyaországtól, két világháború és a köztük történő üldöztetések, kommunizmus és az azzal járó megszorítások. De ezen idők keserűsége ellenére, és természetesen miután lezáródtak, az erdélyi baptizmus sűrűn tapasztalta meg azt, hogy vele van az Úr, illetve számos szabadításokban, fellendülésekben, megerősödésekben és győzelmekben részesítette az előttünk szolgáló generációkat. Valószínű, többek között olyan események jutnak eszünkbe, mint az ’50-es, ’60-as és ’70-es évek ébredései, illetve a forradalmat követő stadionos evangélizációk. Ugyanakkor ott vannak a gyülekezetek egyéni, a köztudatból hiányzó, de igazán fontos és emlékezésre méltó korszakai is. Visszagondolva ezekre az időkre, vagy hallgatva/olvasva beszámolókat, megesik, hogy a hála mellé egy sóhaj is beférkőzik, előidézve néhány kérdést is: Mi jellemezte azt az időszakot, ami mára már elmúlt? Vissza lehet vagy újból elő kellene idézni azt, hogy jelenünk is részesüljön valamilyen jellegzetes lelki mozgalomban? Mi jellemző mára, amire akkor testvéreink még gondolni sem mertek? Vajon meddig lesz ez jellemző, meddig van lehetőségünk kihasználni?

Ezen a héten adjunk hálát azokért a múltbeli jellegzetes eseményekért, amelyekkel megajándékozta Isten gyülekezeteinket. Köszönjük meg a kegyelmet és a tökéletes időzítést. Utána pedig kérjük az Urat arra, hogy mutassa meg, mi az, ami lehetőség és ajándék ma, annak érdekében, hogy erre a korszakra, a mi korszakunkra is jellemző legyen egy vagy több lelki élmény, esemény, mozgalom.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s