Apátlan és istentelen nemzedék?

Figyelve az elmúlt évek adatait szomorúan állapítható meg, hogy növekvőben van az apátlan gyermekek száma. Jelenleg Romániában közel 55.000 gyermek és tizenéves él állami gondozásban. Nagy része soha sem ismerte az édesapját. Továbbá, több mint 300.000 gyermek egyik vagy mindkét szüleje külföldön dolgozik, így a kiskorúak rokonok vagy idegenek gondozásában maradtak. Szüleiket évente 1-2 alkalommal látják, távol élnek tőlük. A tavalyi év folyamán 40%-os volt a válási arány, és az esetek többségében a gyermekek felügyelete az édesanyáknak volt ítélve. Ezek a kiskorúak néha többször kerülnek beszélő kapcsolatba a tanárokkal vagy a szomszédokkal, mint a saját apjukkal. És ott vannak még azok a gyerekek, akik egy házban élnek apjukkal, de mégis idegenek egymásnak, mert az apa több időt tölt a munkahelyén, mint a családban.

Milyen az apátlan nemzedék?

Úgy gondolom, hogy első sorban nyugtalan. Amíg az anya táplálja és gondozza gyermekét, addig az apa biztosítja a fizikai és érzelmi biztonságot.

17841646_1302090366494783_3827707_n

Megfigyelhető, hogy azok a gyerekek, akik apa nélkül nőnek fel, sokkal félénkebbek és bizonytalanabbak, mint azon társaik, akik folyamatos kapcsolatban vannak apjukkal. Néhány évvel korábban, ha két gyermek összecivakodott a játszótéren, akkor odakiáltották egymásnak: „Megmondalak apukámnak”! Ma már minél kevesebbszer hallani ezt, mivel, ha jól belegondol a gyermek a valóságba, akkor nincs kinek elmondania, hogy bántották. Az „apátlan” fiatalok gyakran azt élik meg, hogy veszélyben vannak, ezért kevés az az alkalom, amikor nyugodtan hajtják le fejüket a párnára.

Az apátlan nemzedékre az is jellemző, hogy céltalan. Nem tudja honnan hova tart. Nincs kivel megvitatni az élet nagy dolgait, nincs kit kérdezni, amikor kisebb vagy nagyobb döntéseket kell meghozni. Megfigyelhető, hogy a gyerekek és a fiatalok egy része sodródik, és különböző „veszélyes” csoportok csapdájába kerülnek, mint például: kiskorú prostitúció, betörések, droghasználat, utcai csavargás, fizikai bántalmazások, és a többi. A félősebb része azonban odaragad az Internet elé, és a virtuális világban él. Épp ezért, ha valamit a valós világban kell elvégezni, az számukra unalmas.

Egy ideális apa-gyermek kapcsolatban a kisgyermek csodálja az édesapját. Senki sincs olyan erős és okos, mint az apukája. Épp ezért a 4 éves gyermeknek teljesen belefér az apaképébe, hogy „Apa olyan erős, hogy felemeli az autót!”. Továbbá apa az, aki minden veszélytől megvéd, sőt „éjjel ott őrködik az ágy mellett”, és minden ijesztő lényt elkerget. Vele meg lehet beszélni a dolgokat, sőt a vele töltött idő a legizgalmasabb.

17806771_1302090229828130_1311029675_n

Felnőttként túlzásnak tűnhet a kisgyermek rajongása az apja iránt. De fontos megérteni azt, hogy ez a kapcsolat lesz az alapja a gyermek Istennel való kapcsolatának! A gyermek gondolkodása konkrét, nem érti az elvont dolgokat. Azt is tudjuk, hogy amit nem lát a kisgyermek, az igazából nem is létezik számára. Épp ezért a Láthatatlan, de Valóságos Istent a legjobban a szülők tudják bemutatni a gyermeknek. Az anya gondoskodása jó alap arra, hogy megértse Isten gondoskodását. A apa jelenléte pedig biztosítja annak a megértését, hogy Isten hatalmas, védelmező, biztonságot nyújtó, akivel bármikor bármit meg lehet beszélni.

Végső soron az apátlan nemzedék egy torzult Istenképpel rendelkezik. Egyesek tagadják Isten létezését, olyan, mintha azt mondanák: „Ha nem volt apám, mi a garancia arra, hogy van Isten”? Mások haragszanak Istenre, mivel „Ha Isten létezik, miért engedte meg, hogy apa nélkül nőjek fel”? Megint mások közömbösek Isten iránt, úgy gondolják, hogy eddig is megvoltak Isten nélkül (és apa nélkül), ezután is meglesznek.

Ha a kereszten függő Krisztust figyelem, azt látom, hogy egy rövid időre ő is „apátlan” lett: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Ma már tudjuk a választ: Isten elhagyta Fiát a kereszten azért, hogy hozzám, hozzád és az apátlan nemzedékhez forduljon. Isten végtelenül szereti az apátlanokat, sőt a legnagyobb vágya, hogy az Apukájuk, Atyjuk legyen.

Mi a szerepünk ebben, mint gyülekezet?

  • Bátorítsuk a gyülekezet férfiait, hogy vállaljanak gyermektanítói és ifjúsági mentori szolgálatot!
  • Szeretettel közeledjünk az „apátlan” nemzedékhez, vállaljuk a lelki/szellemi apaságot/anyaságot!
  • Beszéljünk Isten Atyai szeretetéről!
  • Buzdítsuk az apákat, hogy legyenek aktívan jelen gyermekeik életében!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s