Elöl járni az ünneplésben

„Mikor pedig már közeledtek az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent…”                     
Lukács 19,37

Egy gyors pillantás a naptárunkba és láthatjuk, hogy napokon belül újra itt a húsvéti időszak. Fontos ez a gyors pillantás, mert a karácsonyi időszakkal ellentétben ezek a kiemelkedő alkalmak nincsenek pontosan leszögezett dátumokhoz kötve, hanem évről évre bandukolnak március, április és még néha májusi hónapok hétvégei között. Fontos, mert a tavaszi tennivalók és programok sebességében lopakodva közelíthet meg bennünket, és felkészületlenül is ránk találhat ez az ünnep. Fontos, mert nekünk nem csak felkészülve kell várnunk az ünnepet, hanem időben ráhagolódva az ünnep előfutárai kell legyünk.

Az első virágvasárnapon még a tanítványok is részben sötétségben voltak afelől, hogy valójában mi is van készülőben. Egy Jézustól már-már elvárhatóan furcsa feladatot kaptak, és miután azt pontosan elvégezték, kezdetét vette az az esemény, amelyre a mai napig is világszerte megemlékeznek a hívek. A tanítványokban kezdett összeállni a kép, bár a szamárcsikó mintha nem illett volna ebbe a képbe. Rájöttek viszont saját szerepükre, és a tanítványok egész sokasága(!) örvendezve, fennhangon dicsérni kezdte Istent. A tanítványok feladata tehát az volt, hogy „megadják a hangot” a népnek, hogy az emberek csatlakozzanak hozzájuk az Isten dicsőítésében. Bár Jézus ült a szamárcsikón, ők mégis tudták, hogy kit kell valójában dicsőíteni, és Jézus ezt meg is erősítette később a farizeusoknak adott válaszában.

unnepeljunk-jezus-feltamadt

A mai tanítványok feladata sem más, mint hogy elöl járjanak az Isten dicséretében a hétköznapokban, és kiváltképpen egy ünnep környékén. Ez méginkább igaz a vezetőkre. A mi szerepünk tehát, hogy olyan ünnepelők legyünk, akik másokat is az igazi ünneplésre hangolnak. A mi feladatunk az, hogy nem csak a saját, hanem a ránkbízottak ünnepre és dicsőítésre való felkészüléséről is gondoskodjunk. Szánjunk elegendő időt a következő napokban és hetekben arra, hogy áhítatjainkban Isten felkészíthessen bennünket az ünnepre, hogy a megfelelő időben, szerepünket betöltve, elöljárva a dicsőítésben, vezessük a gyermekeket a megváltás ünneplésében.

„ …milyen nagy tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot.”
Zsoltárok 42,5

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s