“…én választottalak ki…titeket”

„Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”  János 15, 16

Naponta emberek ezrei várakoznak a világ különböző részein egy-egy versenyvizsga vagy állásinterjú eredményére, miközben számos kérdés kavarog gondolataikban: Vajon megfelelek az elvárásoknak? Vajon kiválasztanak engem? És mennyire örül az ember, ha ez megtörténik!

Talán valamennyien voltunk hasonló helyzetben az életünk során. Mennyivel többet ér ennél, ha maga Isten, a világmindenség Ura és Alkotója választ ki bennünket! A legjobban szervezett versenyvizsgán is előfordulhat, hogy nem a megfelelő emberre esik a választás. Ennek lehet az oka az, hogy sok ember stresszhelyzetben gyengébben teljesít, ezzel szemben létezik olyan gyengébb adottságú egyén, aki jobban „el tudja adni magát”.

Istennél ez nem fordulhat elő! Az Ő választása tökéletes, mert Ő maga is tökéletes. Mekkora bátorítás ez számomra! Ha önként jelölöm magam valamilyen feladat elvégzésére, esetleg egy bizottságnak a választása esik rám, minden okom meglehet arra, hogy megkérdőjelezzem alkalmasságomat; de ha Isten választott ki, akkor bátran belevághatok a rám bízott feladatok elvégzésébe, hiszen az, Aki kiválasztott, alkalmassá is tesz. Ő nem csak kiválasztott, hanem el is rendelte, hogy elmenjek, és gyümölcsöt teremjek. Mi módon valósulhat ez meg? Gyümölcstermő életem csak akkor lehet, ha Neki szolgálok, ha teljesen alávetem magam az Ő akaratának, belesimulok az Ő tervébe. Ha Isten küld, indulnom kell! A feladatnak ezt a részét nem végzi el helyettem senki. Isten az utat előkészíti, de nekem kell lépnem, különben hiába várakozok a gyümölcstermésre.

ahitat_gl_2017-02-27

Az ige olyan gyümölcsökről beszél, amelyek megmaradnak. Vajon miféle gyümölcsök lehetnek, amelyek megmaradnak? Talán aszalt gyümölcs, vagy tartósított gyümölcs? Semmiképpen! Ezek előbb vagy utóbb semmivé lesznek! Csak az a gyümölcs maradhat meg, amelynek élő magva van, és amelyből újra meg újra élet sarjad. A mag új gyümölcsöt hoz, az új gyümölcs tovább hozza termését. Ez a folyamat csak akkor maradhat fenn, ha magából az életnek forrásából táplálkozik.

Milyen jó rácsodálkozni arra, hogy az első keresztyének által elvetett magvak máig is gyümölcsöket teremnek, sőt hatványozódva sokszoros termést hoznak! A pici magocska ennek a folyamatnak csak egy nagyon kis részét ismeri, nem látja teljes egészében a nagy művet, mégis szerves részét képezi ennek. Csodálatos az a tény, hogy Isten ilyen kis magvacskákként kiválasztott arra a feladatra, hogy elmenjünk, és gyümölcsöt teremjünk, és azt akarja, hogy gyümölcseink megmaradjanak. Egy nagyon fontos ígéret áll kapcsolatban a gyümölcstermés tényével: „…hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” Merünk kérni nagy dolgokat Istentől? Van ehhez elegendő hitünk? Maga az Úr Jézus bátorít erre!

Kérj ma nagy dolgokat Istentől! Kérj gyümölcstermő életet! Vedd számba, hogy hová küld téged Isten, mit bízott rád, és kezdj el azon munkálkodni!

Gál Judit, Barót

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s